A kaliforniai királysikló

Lampropeltis getulus californiae

 

Napjainkban aligha találkozunk olyan, hüllőket is árusító díszállat-kereskedéssel, ahol ne láthatnánk ezt, a terraristák körében igen népszerű siklófajt. Igénytelensége, könnyű tarthatósága és szaporíthatósága, s nem utolsó sorban kedvező ára miatt, hamar népszerű lett a kígyótartók körében.

 

 

Élőhelyük az észak-amerikai Kaliforniai-öböl területére korlátozódik, ahol a sziklás, bozótokkal tarkított domboldalakat, bokros, félsivatagos környezetet kedvelik. Általában nappal, kora délután tevékeny állatok. A meleg nyári napokon viszont rejtőzködő életmódot folytatnak, és csak az esti órákban bújnak elő.

 

A kaliforniai királysilók alapszíne fekete, vagy sötétbarna, melyet fehér, krémszínű, vagy sárga, általában keresztirányú sávok díszítenek. Gyakran előfordulnak hosszanti csíkozású változatok is. A mintázat rendkívül változatos, még az azonos szaporulatból származó egyedek is eltérnek egymástól. A haránt irányú sávok szélessége, szakadozottsága, csipkézettsége az adott példányra jellemző. Előfordul, hogy a csíkozás nem folyamatos, hanem hosszabb-rövidebb foltsorokból tevődik össze. A kifejlett példányok megközelítik az egy méteres nagyságot. Fogságban általában 20 évig élnek.

A állatok elhelyezésére 100×50×50 centiméter méretű terrárium szolgálhat. Aljzatként 2–5 centiméter vastagságban homokkal kevert virágföldet terítsünk el. A könnyebb tisztíthatósága miatt kedvelt műfű, papírvatta, sőt akár az újságpapír is alkalmas a fenéklap takarására. Laposabb kövekből építhetünk néhány kisebb “dombot”. A kövek közötti üregek, egy behelyezett törött virágcserép kitűnő rejtekhelyet nyújt a siklók számára. Egy-két elágazó erősebb faág, szőlőtőke pedig mászási lehetőséget biztosít. A terrárium nappali átlaghőmérséklete 25–30 °C, mely a napozóhelyen elérheti akár a 40 °C-ot is. Éjszaka 15–20 °C-ig lehűlhet. Elengedhetetlen berendezési tárgy, egy megfelelő nagyságú vizesedény, hiszen az állatok nemcsak rendszeresen isznak, hanem gyakran - főleg vedlés előtt - fürdenek is.

A királysiklók eledele élőhelyükön kígyókból, gyíkokból, halakból és kis rágcsálókból áll. A csörgőkígyók mérgével szemben immúnisak. Több példány együttes tartása - éppen kannibalizmusuk miatt - csak megfelelő mennyiségű eleség biztosítása esetén lehetséges. A siklók méretétől függően szívesen elfogadják az újszülött egeret, patkányt, később a kifejlett egeret, vagy növendék patkányt. Általános szabály, inkább több kisebb eleségállatot kínáljunk kedvencünknek, mint amilyent éppen hogy csak le tud nyelni. Kígyók esetében külön vitamin, ásványianyag adagolására nincs szükség.

A nemi különbségeket a szondázáson kívül, anális pikkelyeik számából is megállapíthatjuk. Hímek esetében 7-10 között, nőstényeknél csak 2 pikkely látható. A párzás a téli nyugalmi időszak után, kora tavasszal történik. Ezt követően május elejétől augusztus közepéig a nőstények 5-25, hosszúkás tojást tojnak. Keltetőbe helyezve 26-30 °C hőmérsékleten a fiatal állatok 60-75 nap elteltével bújnak elő. Hosszúságuk 20-30 centiméter között mozog. Az utódokat egyenként helyezzük el egy vizes edénnyel ellátott műanyag edényben. Felnevelésük általában problémamentes. Ivarérettségüket körülbelül kétéves korukra érik el.

Itt kell foglalkoznunk a teleltetés kérdésével. A tenyésztők körében sokat vitatott téma a téli nyugalmi időszak szükségessége. Több éves kígyótartói, tenyésztői megfigyeléseim alapján nyugodtan kijelenthetem, hogy azok az állatok, amelyek telelnek, kiegyensúlyozottabbak, a betegségekkel szemben ellenállóbbak. A párzás során nagyobb aktivitást tanúsítanak, fészekaljuk általában több tojást tartalmaz, s nem utolsó sorban a tojások kelési aránya is jobb. Mindezek alapján javaslom, hogy a mérsékelt égövről származó fajokat, amennyiben megtehetjük 2-3 hónapig pihentessük.

 

A kaliforniai királysikló minden korlátozás (jegyzői engedély) nélkül tartható, kezdő terraristáknak is javasolható kígyófaj.

 

Módosítás: (2011. május 12. csütörtök, 16:19)